kerékpár verseny
Digitalizált szervezet

7 fontos lecke, amit a kerékpár verseny tanított nekem

Majdnem 40 éve kezdtem az országúti kerékpárversenyzést. Rendkívül sok emlékkel, tapasztalattal és életre szóló élményekkel gazdagodom a hazai és külföldi edzések, versenyek során.

Bejártam Magyarország szinte minden részét, emlékezetes nappali, éjszakai, hegyi és földalatti versenyeken vettem részt Budapest varázslatos pontjain, küzdöttem az elemekkel az Balti-tenger partjai mentén, sikeresen teljesítettem a hazai hegyi-kerékpár maratonokat, 6 óránál rövidebb idő alatt megkerültem a Balatont, megmásztam 2000 méter fölötti hegyi hágókat az Alpokban, teljesítettem ifiként a felnőtt 100 km-es csapat-időfutam bajnokságot, 90 km/h-nál gyorsabban száguldozom lejtőkön és különböző járművek szélárnyékában.

A sok siker és önmagam állandó legyőzése mellett persze különböző okokból többször fel is kellett adnom a versenyt.

Tanulságok, melyeket verseny közben gyűjtöttem össze

1. Mindig fejben dől el! 

Versenyezni, szenvedéllyel, élvezettel tekerni csak edzetten lehet. A testedzéshez is fej kell: tudatos felkészülés, (hogy melyik képességemet kell fejlesztenem: állóképességet, gyorsaságot, hegymenetet, stb.), kitartás, koncentráció.

Amikor nincs kedvem a reggeli sötétben tekerni vagy túlságosan fáradtak vagyok, akkor is neki kell indulni! Megéri! Edzés végére már biztos, hogy feltöltődök és sokkal jobb lesz a kedvem.

De sokszor nem csak elindulni nehéz, közben sem lehet feladni, akár milyen fáradt vagyok, mindig megéri erőn felül teljesíteni, célba érni, és egy sikerélménnyel zárni, – vagy egyszerűen csak haza kell jutnom.

Jó évem van, talán az eddigi legjobb. De szeretném elmondani, hogy minden egyes siker mögött kemény munka van. Olyan munka, ami a szurkolók számára nem látható. Ebben a sportágban, folyamatosan áldozatokat kell hozni az eredményekért. Higgyetek nekem, ez nem jön csak úgy magától. Dolgozni kell érte.

Peter Sagan, országúti kerékpár világbajnok, 2015 és 2016

2. Ami mérhető, az fejleszthető

Régebben csak a megtett távot, az időt, az átlagsebességet mértük, ma már viszont az Internet of Things megoldásoknak (pl. speciális kerékpár- vagy testszenzorok, okostelefonokra telepített kerékpáros alkalmazások: StravaEndomondo, stb.) köszönhetően a pedálfordulatot, a teljesítményünket, a fizikai állapotunkat legjobban leíró pulzusunkat tudjuk mérni. Bármilyen útvonalon összehasonlíthatom a mért adatainkat a korábbi saját értékeimmel, vagy ismerősök, ismeretlenek eredményeivel. A legfejlettebb ICT eszközök segítségével így tekerés közben vagy után is bármikor értékelni tudjuk, hogyan és miben kell még fejlődnünk.

3. Folyamatos innováció

A 80-as években még teljesen más technológiát, edzésmódszerek és versenystratégiákat alkalmaztak a legjobbak. Azok, akik a győztesek közé tartoztak, újításaikkal mindig előrébb járnak a tömeghez képest.

Kifejlesztették a legkisebb légellenállást biztosító áramvonalas testtartást és a hozzá szükséges kerékpárokat. Majd rájöttek, hogy a pulzus értéket kell mérni és edzésen, versenyen a személyes pulzustartományokhoz igazítva kell és lehet a szervezetünket terhelni. Ezt követően az átlagnál magasabb pedálfordulattal történő tekerés állóképességre gyakorolt pozitív hatásával értek el sikereket.

A profi kerékpársportban pedig egyre nagyobb stábbal dolgoznak a csapatok, az edzők, sportorvosok, gyúrók (azaz pszichológusok), technikusok, szerelők mellett megjelentek az adattudósok is. A kerékpárversenyzők intuícióját, hagyományos versenykommunikációját pedig kiterjesztették a rádiózással, mely segítségével a sportigazgató hadvezérként mozgathatja csapatát.

4. Etikus innováció

A sikeres innováció egyik kulcseleme, hogy ne lépjük át a határt, hogy kárt ne okozzon, hasznot eredményezzen, és főképp ne csak az alkalmazójának. Az emberi bűnök itt is megjelentek. A doppingszerek alkalmazásával versenyt futnak az orvosok és az ellenőrök. A külső technikai segítség (verseny közben “stéherezés”, kísérőautóba kapaszkodás) után megjelent a legújabb csalási módszer: a kerékpárba épített, szemmel észre nem vehető apró segédmotor. “Szerencsére” ezek csak a profi sportolók világát fertőzték meg. Pusztító a hatása a lélekre, elég ha Lance Armstrong tündéklését és bukását felelevenítjük.

“A hétszeres Tour de France-győztes kerékpáros, Lance Armstrong számtalan sportolónak és rákbetegnek szolgált példaképül, míg ki nem derült róla: győzelmeit egy masszív doppingprogramnak és csalássorozatnak köszönheti.” 

Szurkolóként is nagy csalódottságot élt át mindenki, pszichológusi szakmai “csemege” lehet a rákot sikeresen legyőző Armstronggal foglalkozni.

5. Karbantartás fontossága

Akinek szakadt már el a lánca az erdő mélyén, aki már szenvedett dupladefektet kihalt erdészeti úton távol minden segítségtől, vagy maradt le az élbolytól nemzetközi versenyen technikai hiba miatt, az megtanulta, hogy a kerékpár és a különböző kiegészítők (pumpa, pótgumi, kulacs stb.) rendszeres tisztítása, egyúttal ellenőrzése sok bosszúságtól, sok idő- és pénzbefektetés elvesztésétől kímélheti meg.

A kerékpározásban is a legfejlettebb karbantartási stratégiákat érdemes alkalmazni: a hibáig tartó üzemelés helyett a tervezett megelőző éves karbartásokat, és az állapotfüggő cseréket, javításokat, pl. lánc rendszeres kenése, hangjának figyelése tekerés közben, nyúlásának havi műszeres ellenőrzése vagy cseréje 2-3 ezer kilométerenként.

karbantartás

6. Soha ne csak a közvetlenül előtted levőt figyeld! 

Ha több kerékpárossal csoportban közlekedek, mezőnyben versenyzek, vagy ha csak nagy forgalmú úton haladok, akkor soha sem hagyatkozok kizárólag a közvetlenül előttem álló viselkedésére, reakciójára, hanem igyekszem én is mindig a teljes képet átlátni: mi várható, mi fog történni vagy mi történt (versenytárs támadása, akciója, vagy forgalmi fennakadás, útszűkület, bukás), hogy még gyorsabban és megfelelően reagálhassak. Ez a stratégiai több energiát igényel, viszont biztonságosabb, sőt győzelemre vezető, ha így cselekszünk.

7. Egyedül nem megy

A kerékpározás kőkemény csapatsport, különböző kvalitású egyének előre meghatározott vagy különböző egyéni érdekek találkozásakor rövid távra összeálló ad-hoc csoportos tevékenysége. Csak néhány verseny szól arról, hogy a csapatok külön-külön versenyeznek egymással (csapatidőfutam), leginkább egy mezőnyben, közösen tekernek és bomlanak különböző vegyes összetételű csoportokra a kerékpár csapatok.

A csapatok célja egyértelmű: a győztes majd megosztja csapattársaival a sikerélményt és a pénzdíjat. Az ad-hoc csoportok és tagjaik célja viszont mindig más, ezért van, amikor mindannyian teljes erőbedobással hajtanak a sikerért, sokszor csak a fele hajt, a többit visszahúzónak küldték csapataik, és van, hogy elfogy a “kraft”, és a csoport szétesik. A különböző egyéni célok és élethelyzetek közt kell megtalálni, hogy milyen stratégia alkalmazásával tudjuk a csoportot rávenni saját célunk elérésére: többet kell vállalnunk, példát kell mutatnunk, vagy rá kell beszélni valakit, hogy ő is dolgozzon keményen, vagy egyszerűen csak megfigyelni, hogy ki a potyautas, aki csak a célegyenesre tartalékolja energiáját, és ezt a megfelelő pillanatban kezelni kell.

Egyedül tekerni egyszerűbb, viszont versenyt nyerni nagyon ritkán lehet egyedül egy másik csapat ellen, sok szerencse, és rutinos szem kell hozzá, hogy valaki tudja, mikor kell megindulnia, milyen taktikát kell alkalmaznia, hogy megnyerje a versenyt.

Összefoglalás

A fenti 7 lecke során megtanultakat nem csak a kerékpározás során használom, az élet és az üzlet minden területén segítenek.

A verseny az verseny!

Az eredményes versenyzéshez az üzleti életben ugyanazokat a tapasztalatokat lehet adoptálni, melyeket a sportolóknak is tanítanak! Ha átgondolod a saját szakterületed kihívásait, gyorsan meg fogod találni a párhuzamokat!

Cikk interaktív űrlapjai